Szinte mindegyikünkkel megesik előbb-utóbb, hogy megérlelődik bennünk a gondolat, hogy végre váltani kellene a munkahelyünkün. Ez sok külső inger hatására indulhat meg bennünk, de ha az alábbi 5 pont valamelyike fennáll a munkahelyünkön, akkor nincs kecmec: váltanunk kell! Íme:

1. Ha egy vagy több közvetlen kollégánkkal megromlott a viszony. Ezeket ugye nem kell részletezni, milyen is az, amikor néha gyomorideggel megyünk be dolgozni, vagy amikor már nem csak burkoltan, hanem nyíltan kritizálnak vagy beszólogatnak a kollégák, főnökök. A többségünk szinte soha nem tesz lépéseket a helyzet megoldásának irányába, aminek az is lehet az oka, hogy a főnökök és/vagy a HR-osztály segítségére nem számíthat.

2. Ha a munkáltatónk nem etikus. Ennek ugye ezernyi oka lehet, de az egyik ilyen ha túl sokat dolgoztat minket, de nem számolja el a túlórákat rendesen, vagy csak úgy egyáltalán az alapbérünk körül is sunyítások vannak. De persze az ígéretek és a tetteik között is óriási eltérések lehetnek. Ígéretet kaphatunk arra, hogy a gyermekünk évnyitóján ott tudunk lenni, aztán ilyen-olyan ürüggyel mégsem kapunk "kimenőt". Egyszóval milliónyi oka lehet, amitől rosszul érezhetjük magunkat.

3. (Szakmai) előrelépés hiánya. Nehéz egyértelműen megfogalmazni, hogy mikor érkezik el ezen pillanat. A többségünk belül érzi, hogy már a kiégés jelei mutatkoznak meg rajta, és az újabb kihívásokat már teherként éli meg. De valahogy a főnökeink sem értékelik a belefeccőlt energiáinkat, és nem hogy dicséretet nem kapunk, de ha megcsinálunk 100 jó dolgot, és csak egy apróságot elfelejtünk, akkor még jön is az irreális büntetés azért a lefelejtett dologért. De létezik olyan is, hogy a cégen belül nincs lehetőségünk előrelépésre. Pl. boltvezetőként nem lehetünk területi vezetők, mint pl. egy Aldi esetében, mi pedig szeretnénk előrébb lépni mégiscsak. 

4. A fizetésünk nem az igazi. Bár 10 emberből erre 9 azt válaszolná, hogy a fizetése lehetne magasabb is, ez azért nem azt jelenti, hogy 90%-unknak váltanunk kellene, mert sz@r a munkahely, úgy ahogy van. A fizetés is relatív, mint minden más, de amikor az azonos pozicíóban lévő (vagy frissen felvett) kollégáink is többet keresnek, mint mi, az azért már erős indok, hogy tegyünk valamit. 

5. Ha szégyelljük a munkahelyünket. Nagyon ritkán találkozom olyanokkal, akik nem szívesen beszélnek a munkahelyükről vagy a munkájukról. Gondoljunk csak abba bele, hogy milyen lesz 5-10 év múlva ugyanezen pozicíóba dolgozni! Így akarjuk magunkat látni évek elteltével is, hogy egy ártatlan beszélgetés alkalmával a beszélgetőpartnerünk által feltett "hol dolgozol" kérdésre menekülnünk kell? Ahogy telnek az évek, úgy fog nőni a belső feszültségünk is ezáltal.

Természetesen a fenti felsorolás még messze nem teljes és ha egy vagy több pont is hibádzik (értsd: a munkahelyi) életünkben, akkor sem az azonnali felmondást javaslom. Mert vannak helyzetek, amelyek orvosolhatóak egy adott munkahelyen, de ha mégsem, akkor is nagyszerű alap lehet nekünk arra, hogy mellette mondjuk tanulásra vagy továbbképzésre adjunk a fejünket, amely tudás birtokában már jobb esélyünk lesz egy új pozicíóban elhelyezkedni. 

Aktuális állásajánlatainkat itt találod:

https://talentuno.com/jobs/job-title#VFP6096