Mielőtt elmesélném a híres teknőc-kísérletet, előtte néhány fontos gondolat:

Ha valaki feltenné a kérdést nekem, hogy mennyire éri meg neki egy munkahelyi továbbképezésen részt vennie, akkor erre azonnal egyértelmű választ tudnék adni: elkerülhetetlen, hogy mi is fejlődjünk és növeljük a saját tudásunkat. Ha csak arra gondolok, hogy még egy bolti eladó szakma is folyamatos változásnak van kitéve, mint pl. a szavatossági és garanciális szabályok megváltozása, új divatirányzat, stb., akkor gondoljunk abba bele, hogy egy esetleges munkahelyváltásnál az új helyünkön milyen elvárásokat támasztanának velünk szemben? Mert ha az állásra olyan jelöltekkel kell megküzdenünk, akik álmukból felkelve is ismerik a garanciális szabályokat, ne adj isten, még textilipari ismeretekkel és/vagy technológiai tudással fel vannak vértezve, akkor aztán hiába fogjuk várni, hogy az általunk megpályázott munkahelyre minket válasszanak ki. 

Természetesen a szakmai tudás mellett sok más egyéb szempont alapján is dönthetnek egy adott cégnél, hogy mely pályázót is érdemes felvenni, de ha egy mód van rá, akkor ne a szakmai felkészülésünkön bukjon el a dolog. Ezért is érdemes, akár önmagunktól is bejelentkezni egy szakmai képzésre. Ráadásul nagyon sok cég pozitívan veszi a dolgozója ilyen irányú motivációját és még az sem ritka, hogy teljes egészen magára vállalja a cég a képzési költségeket. Mindemellett az sem utolsó szempont, hogy egy esetleges kinevezésnél, jutalomnál a mi nevünk fog az első "kalapba" kerülni. 

Vannak olyan szakmai területek, mint pl. az informatika, amelynél olyan gyorsan fejlődik néha az iparág és a szakma, hogy még az átlagos képzések is néha kevesek lehetnek. Ergo: magának a területnek is lehet egyfajta természetes dinamikája, amely megkövetelheti, hogy gyakrabban képezzük magunkat (mint pl. Tb-s szakma és a munkaügy is). Az itteni munkaadók általában eleget is tesznek a követelményeknek és igyekeznek is folyamatosan fejleszteni a dolgozóik tudását. A baj inkább a "statikusabb" szakmákkal van, ahol a munkaadók nehezen, vagy egyáltalán nem veszik rá magukat arra, hogy lépjenek ebbe az irányba. És ilyenkor bizony elszáguld mellettük a világ, ha nem veszik fel ők is a ritmust mihamarabb. Ráadásul ennek általában anyagi motivációi is vannak ezen cégek részéről, és ők nem befektetésként tekintenek ezen képzésekre. Az ilyen cégek nagyrésze húzza le a rolót egy-két éven belül.

És most zárásként elmesélem nektek a teknőc-kísérletet:

"14 nap, vagyis 2 hét. Ennyi kellett annak a 23 kiválasztott embernek, hogy a számukra addig teljesen ismeretlen tőzsdei kereskedés világát megismerjék. Ezen 23 ember semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett korábban és mégis mindannyian történelmet írtak. És ez a 200 millió Dolláros történet. De kezdjük csak a legelején.

Hallottatok már Richard Dennis-ről? Nem? Akkor itt az ideje. Dennis alig 17 évesen hírfutárként kezdett bele karrierjébe, és már elég hamar bebizonyította, hogy nagyszerűen ért a tőzsdézéshez. Édesapja néhány száz Dollárját befektetve több száz milliós vagyonra tett szert. De történetünk kiindulási pontja azon több éve húzódó vita volt, amelyet Dennis az egyik barátjával, Bill Eckhardt-al folytatott. Dennis meg volt arról győződve, hogy bárkiből lehet kereskedő, függetlenül attól, hogy a társadalom melyik szegletéből érkezik. Barátja ennek pont az ellenkezőjét hangoztatta, így Dennis ráunva a dologra kijelentette: "-Itt az ideje egyszer s mindenkorra lezárni ezt a vitát!" Azonnal a tettek mezejére is lépett és egy hirdetésben munkát kínált olyan "hétköznapi" embereknek, akik addig semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztek a tőzsdei kereskedés világában. A több ezer jelentkező közül végül 23 embernek adatott meg a lehetőség, hogy a két hetes oktatás után nekikezdjenek az éles kereskedésnek.

1983. februárjában járunk. Alig néhány hetes kereskedés után a csoport legtöbb tagja elnyeri Dennis bizalmát, aki felemeli több millió Dollárra az addigi tőkét, látva az eredményeket. Néhány évvel később derült csak ki, hogy milyen jól is tette, hiszen 80-100 % hasznokat produkáltak a "teknőcök" évente. És hogy miért adta Dennis ezt a nevet a tanítványainak? Mert egy korábbi ázsiai útján egy teknőcfarmot látogatott meg, és a teknősök növekedésével hasonlította össze ezen 23 ember pénzügyi fejlődését. Mindenesetre ez az elnevezés, és maga ezen fogadás is legendává vált a tőzsdei berkekben. Azóta sincs hasonló kísérlet, amely bebizonyította volna, hogy az utca emberéből is milliomos válhat. És tényleg bármelyikünk elérheti ezt az eredményt, főleg annak tükrében, hogy az akkor alkalmazott technika mára már teljesen ismert minden részletével egyetemben, sőt, sokan a mai napig sikeresen kereskednek vele. "